Az előző bejegyzésben említettem, hogy az elméddel nem tudod a tested irányítani. Pontosabban a belső folyamatait. Viszont mozdulatsor gyakorlással tudod befolyásolni, erősíteni, memorizáltatni. Légzés és mozgás kontroll a két legegyszerűbb módja a testtel való munka megkezdésének. Mindkét esetben lesz határ, amikor a test felül bírál téged. Nem tudod a levegőt a végtelenségig vissza vagy bent tartani – ájulás lesz a vége, ahol a test levegőt fog venni, vagy vízben megfullad. Mozgásnál is lesznek határok, amiket lassan, következetesen tudsz ugyan módosítani – hajlékonyság, teherbírás etc. – de a végpontnál meg fog állítani a test. Onnan törik, szakad stb.
Ennek elfogadásához alázat szükséges. Messzire mehetsz el a teljesítmény növeléssel, és egyre jobbá válhatsz. Egy ideig. Ám az árát minden bizonnyal keményen megfizeted, ha túl feszíted a húrt. Ehhez már tudatosság kell, hogy érzékeld mikor van az a pont, hogy állj meg.
A test fizikai sejt memóriáját is napi szinten használjuk. Legjobb példa erre a kézírás. Nyilván csecsemő korban is ez a memória fejlődik, sőt születünk reflex test memóriákkal. Ezt nevezzük ösztönnek. Életben maradási ösztöne a testnek elemi. Elemi erő. Eszencia. Később az elme fejlődésével belépnek a megszerzési kényszerek. A babának kell a színes csörgő, ezért rúgkapál, löködi magát előre, és lassan egyre precízebben kúszik. És eléri a célt. Markát és ujjait egyre jobban használja, egyre finomodnak teste mozgásai. Célra hangolódnak. Itt az elme a célra fókuszál nem a hogyanra. Nem gondolja végig a csecsemő, hogyan hajlítsa, milyen szögben a lábát, milyen erővel rúgja odébb magát. Csak el akarja érni a célt, és ehhez a test próbálkozások sorozatával hozzá fejleszti önmagát.
Ha hibás a járás tanulás például, azt később kijavítani nagyon nehéz és hatalmas oda figyelést igényel. Mert a test memóriája annyira mélyen ivódik bele az emberbe, hogy azt még több ön odafigyeléssel és gyakorlással lehet csak felül írni. Ez a legnagyobb probléma a függőségekkel is.
A testi függőségek részben hasznosak, részben károsak és önsorsrontóak. Ezek felismerése és megítélése még társadalmilag is sokrétű de még földrészenként, időjárás viszonyonként is változékonyságot mutat. Függ a test a környezetétől, az időjárástól, a rendelkezésre álló tápláléktól, fény mennyiségtől, mindentől ami körülveszi. Ezeket a legtöbb esetben jól menedzseli, ám néha hiba csúszik a rendszerben. Vajon hogyan lehetne ezeket megváltoztatni? Számolatlan módszer elérhető a légzés terápiáktól kezdve, az energetikai kezeléseken át a gyógyszer ipar termékeiig.
Következő részben: függőségeink kicsiny boltja – dohányzás, alkohol, munka, evés, sprot stb.
írta: Szabó-Rózsa Georgina
Vélemény, hozzászólás?