Lélegzés. Felelős vagy azért, hogy önmagad életben tartásához levegőt vegyél. Nem tudsz nem levegőt venni, mert ez egy autonóm folyamat. Ha a levegő nézőpontjából nézzük, a levegő lesz az áldozat, te pedig a pusztítója, megváltoztatója. Nem kérdezed a levegő véleményét, hogy akar-e a tüdődben, testedben átalakulni, a részeddé lenni. Szegény levegő áldozatául esik a te létezésed önzésének. Amiről még nem is tehetsz tudatosan, hogy ne így legyen. Mi itt a felelősség? Az életed élése. Kontrollod van? Nincs. Áldozata vagy te is a saját létezésednek.
Ezek csupán csak filozófiai megközelítés módok, hogy megnyissam gondolkodásod a következőekre.
Egy baráti, családi vagy pár kapcsolatban napi szinten kerülünk szembe a felelősség, áldozatiság, hárítás eseményeivel.
Például a gyermekem felelős a mosogatásért reggel. Ő áldozatnak érzi magát, mert mosogatnia kell. Amennyiben ehhez kedve lenne, és felelősséget vállalna önmagából eredően, hogy ez az ő feladata, és ezzel önmaga létezéséhez is hozzájárul (tiszta lakás), akkor már nem áldozatként élné magát. Ám amíg áldozatnak érzi magát, addig én leszek az agresszor, aki rákényszeríti akaratát. Nézhetné onnan is, hogy ha majd önálló életet él, önmagáért teszi, önmagát ajándékozza meg a tiszta otthon érzetével, hogy tud mosogatni, az örömteli lesz. Tehetné ezt most is azzal, hogy például engem ajándékoz meg ezzel a gesztussal.
Mi adja a különbséget, hogy áldozatnak érzi-e magát, vagy vállalva a felelősséget ajándékozónak? Kizárólag az ő belső nézőpontja erről, ami nem egy pillanatban értendő, hanem szükséges hozzá a jövőbe tekintés képessége. Ez a gyermekeknél természetesen még hiányzik. Ezért a sok ellenállás a szülők felé, később pedig a beismerés, hogy „de jó, hogy anyám, apám nem hagyta, hogy….”.
Párkapcsolatokban a jövőbe tekintés képessége nélkülözhetetlen az egészséges működéshez. Felelősségben tartani a páromat azt jelenti, nem hagyom, hogy elhiggye magáról, hogy amit meg kell tennie (nem kell, de akkor nincs párkapcsolat, hanem egyéni élet van) az áldozatiság.
Vegyük a mosogatást megint példának. Nőként nem várom el a páromtól, hogy elmosogasson, de jól esne, mert azt érezném, vállalja a felelősséget a közös életünk minden részletéért. Nem szólok, nem kérem. Önmagában ez, hogy jól esne, már generál egy finom belső elégedetlenséget, feszültséget, ami elkezd megjelenni a kapcsolat terében. Ha én nem vagyok önreflektív, akkor nem fogom tudni az okát, miért kiabálok a párommal hónapok múltán egy bagatel szituációban. Ugyanis ezekből a finom feszültségekből napi szinten több ezer generálódik folyamatosan, minden kapcsolatunkban.
Önreflektíven magamba nézve két utam van itt:
Megkérem a párom, legyen szíves elmosogatni mondjuk hétvégente, amire ő két módon reagálhat (alap esetben). Első: áldozatnak éli meg, én leszek a követelő agresszor, ő nem elég jó nekem – párkapcsolat vége. Második: nem okoz neki ez gondot, örömmel részt vesz ebben, párkapcsolat egy jobb szinten működik tovább. Ehhez kell a jövőbe látás, tervezés képessége.
Vagy nem szólok, elfogadom őt olyannak amilyen és eldöntöm élek-e a folyamatos feszültségemben, vagy befejezem ezt a párkapcsolatot. Ez az én felelősségem.
Minden családi helyzet egy függő helyzet. Akár tetszik akár nem, igenis függünk a másik érzelmi állapotától, anyagi helyzetünket befolyásoló döntései ránk is kihatnak. Mind gyerek-szülő, testvér, párok viszonylatában igaz ez. Ám ez a függőség adja azt a védőhálót is, amire mind vágyunk. A gyermek a szülői megtartó térre, a párunk a megtartó térre, jelenlétre.
Felelősségben maradni, és a másikat abban tartani kockázatos, de a legtisztességesebb dolog amit tehetünk, önmagunkért és a másikért is. Csak így lehet önazonos, függő kapcsolatokban létező ám mégis szabad életünk. Mert akárhogy is tagadjuk, a védőhálóra van a legnagyobb szükségünk, hogy szárnyalhassunk szabadon.
Baráti kapcsolatokban elnézőek vagyunk a másikkal szemben. Mégpedig azért mert a védőhálónk másik szintjét képviselik.
Folytatása következik
Írta: Rózsa Georgina Az írásra a szerzői jogok érvényesek, azokat engedélyem nélkül felhasználni tilos.
Vélemény, hozzászólás?