Vajon mi az oka annak, hogy olyan sokan nem mernek/tudnak NEM-et mondani, határt húzni?
Az azt követő vendetta. Büntetés, megvonás, veszteség, ami lehet érzelmi, fizikai, vagyoni, bármilyen.
A határhúzás, NEM-et mondás elkerülhetetlen következménye, hogy érzelmileg éretlen és/vagy hatalom, kontroll mániás emberek büntető viselkedéssel reagálnak rád.
Ilyen típusú szülők büntetik gyermekük ellentmondó viselkedését szeretet megvonással, csenddel veréssel, akár fizikai bántalmazással.
Munkahelyen jellemző a kirekesztés, előlépés akadályozása, fizetési, szabadságolasi retorziók.
Párkapcsolatban, baráti kapcsolatokban mindezek ötvözete megjelenhet. A NEM-et mondásod következményeképpen elfordulhat sértődés, rád támadás szóban, fizikálisan.
Ezeknek egyetlen célja, hogy továbbra is azt tedd, gondold, érezd, amit a másik fél akar.
Azzal, hogy NEM-et mondasz egy kérés teljesítésére, a legtöbb esetben számítanod kell büntetésre.
Ez a szabadságod ára azokban a kapcsolatokban, melyek nem tisztelet alapúan működnek.
Velünk született elemi érdekünk a csoportokhoz való kapcsolódás. Ezt a szükségletet azonban okosan kell tudni kezelni. A társadalmi kollektív elvárás is a teljes önfeladást, beilleszkedést várja el, és jutalmazza. Ezzel manipulálva tagjait az elvárt cselekvések megtételére vagy elkerülésére.
Ám egy egészséges társadalom, párkapcsolat, bármilyen emberi kapcsolat nem épülhet mások megszégyenítésére azért mert NEM-et mond valaki egy-egy esetben.
A határhúzáshoz, NEM-et mondáshoz intelligencia, belátás és egészséges önismeret szükséges.
Például a szemét levitelére nem mondhatunk nemet, mert az egészségügyileg butaság lenne. Nemet nem mondunk a piros lámpánál, és nem mondunk adófizetésnél. Bizonyos esetekben a NEM lehet rendkívül káros, életét veszélyeztető is.
Ehhez kell az önismeret és intelligencia, a saját helyzetünkön túl is értelmezni képes gondolkodás – hogy döntésünk milyen hatással van a környezetünkre, családunkra, szomszédainkra, kollegáinkra, a boltban mellettünk sorban állóra, a forgalomban és így tovább.
NEM-et mondani, határt húzni a legnehezebb a szeretteinkkel szemben. Főleg, ha már megszoktak éveken át egy megengedő, fluid viselkedést tőlünk. A változtatás sokkolhatja a környezetünket és bizony akkor is rossz néven vehetik, ha alapjában véve intelligens emberek.
„Megváltoztál!, Már nem olyan vagy, mint régen!” – ezek a legnagyszerűbb elismerő szavak, bár bántóak egy pillanatig, de azt jelzik, hogy már nem vagy ugyanaz. A kihasználható, a mindig ugró, a munkahelyen utolsó vérig kizsigerelhető, a manipulálható.
Folytatása következik, de addig is, ha úgy érzed a NEM-et mondással, a határaid felismerésével és meghúzásával problémáid akadtak, keress bátran. Én nem vagyok terapeuta, viszont tudok segíteni az akadályok feltárásában és kezelésében.
Őszintén meg fogom mondani, ha a határ húzási fennakadásaid pszichológusi terápia keretébe tartoznak.
Írta: Rózsa Georgina – az írás bármilyen részben, egészben kizárólag írásbeli hozzájárulásommal használható fel.
Vélemény, hozzászólás?